Társalgás

Van, amikor egy mosoly szépíti meg a pillanatot. Van, amikor a sötét éjszakában egy nagy világos körre tekintve találsz nyugalmat. És van, amikor egy beszélgetés tökéletesíti a napod, amikor elég egy baráti tekintet vagy egy mosoly ahhoz, hogy egy kellemes társalgás induljon közöttetek. És ez a baráti beszélgetés mindent megér. Jól esik ha valaki kérdezi hogy vagy és meg is várja a válaszod, jól esik ha észrevesznek, jól esik ha figyelnek rád, jól esik ha egy számodra fontos személy kimutatja, hogy te is fontos vagy számára. Az embernek igénye van arra, hogy figyeljenek rá, hogy kapcsolatba lépjenek vele, hogy társaságban legyen, hogy kommunikáljon, hogy észre vegyék, hogy ember legyen, hogy egyáltalán legyen. És ezt leginkább akkor tudja érzékelni valaki, ha beszélgethet. Ha kifejezheti magát, ha figyelhet másra és ez által rájöhet arra, hogy körülötte élet van. Minden nap rohanunk, nem vesszük észre magunkat sem, nemhogy más embereket. De amikor egy pillanatra megállunk, amikor teljes mértékben a földre szállunk és újra érzékeljük létünk egy társalgás által, akkor vesszük észre, hogy milyen csöppnyi porszemek vagyunk a világban és hogy mennyire sok porszem van még körülöttünk. Ha beszélsz egy másik porszemmel rájössz, hogy ő is van. Megismered létének apró részleteit, mindennapjainak okát és célját. Látni és tudni, hogy más is van nagyon nagy segítség. Segítség az élethez, a saját életünkhöz, az önfelismeréshez, a saját, tulajdon életünkhöz, annak értékeléséhez. Észrevenni, hogy nem vagyunk egyedül, de mégis egyediek vagyunk ezen a világon, csodálatos dolog. Megismerni más sorsát, belelátni abba ami hasonló a miénkhez, mégis teljesen más, érdekes. Erre tanít meg a társalgás és ezt gyakoroltatja velünk minden nap. Beszélgetéseink által is tanulunk és fejlődünk, azok által tanulunk meg élni.