Van, hogy hiába, van, hogy megéri. Sohasem tudhatod mi az, amivel kellene élni. Élj a mának s a lehetőségnek, Élj magadnak s az életnek, Még akkor is, ha tudod, hogy egy légvételed sem hálálódik meg.
Ne gyötörd magad, gyötör más eleget, Inkább könnyítsd meg legalább a saját perceidet.
Egyensúlyozz a tű hegyén Sőt, még állj is meg rajta! Magadtól függsz, ezt jól jegyezd, bármit mondjon is a falka; Ami számít mindig a tény, hogy te légy önmagadnak az alfa.
Érzésem sorainak értelme csalfa, Hisz magam sem tudom még mi az ómega s az alfa. De keresem magamat, köztük kell legyek én magam is, Pedig még azt sem tudom igazán mi az, mi igaz és számít.
1.Ne zavard Isten álmát! 2.Minden városban adj pénzt egy koldusnak! 3.Tartózkodj a tömegtől! 4.Kedvesebb legyen a különös, mint a tiszteletre méltó! 5.Alázatosság, figyelem, nyitottság minden új iránt! 6.Tiszteld a régi mestereket! 7.Szakíts időt a zenére! 8.Asszonyt és italt ne utasíts vissza! 9.Hagyj jeleket magad után az úton! 10.Légy szerelmes az életbe!
Harcolunk… mindig, mindig csak harcolunk. A különös csak az, hogy kivel, vagyis tulajdonképpen az, hogy mivel. A válasz meg is van rá, csak nehéz beismerni: az élettel.
Harcolj. Harcolj, míg megteheted, harcolj minden egyes percért, minden lélegzetvételért, minden örömkönnyért és minden szenvedésért. Harcolj, mert megéri. Megéri harcolni az életért. úgy a jóért, mint a rosszért. Kell, hogy tudjuk értékelni a jót, amit az által tudunk megtenni, hogy megéljük az ellentétét. Fáj. Igen, mindig fáj. Fáj, hogy újra meg újra szenvedni kell. De utána vagy egy pont, egyetlen pillanat, amikor azt mondhatod, hogy igen, megérte. Igen, megérte szenvedni és megérte harcolni. Csak el kell tudni érni azt a pontot, ki kell tudni bírni az addig tartó szenvedéseket. Az ember sok mindent kibír. Egy valami a kulcs: az akarat. kell akarni valamit, kell bízni abban, hogy elérhető és ki kell tartani mellette. Senki nem fogja megköszönni, senki nem tud igazán bíztatni, hogy tartsál ki, ha te nem akarsz. Akarnod kell, hogy megtörténjen valami és tenned is kell érte. Mindezeket csak és kizárólag magadtól várhatod el.
Végül pedig a legfontosabb, hogy szeress. Egyszer egy bölcs ember azt kívánta nekem „légy szerelmes az életbe”. Én elhittem és megfogadtam, akármennyire kemény és kegyetlen, szeretni kell, hogy van. Örülni kell, hogy van saját tulajdon, zűrös meg kegyetlen, de van életünk. Felfoghatatlan és elképzelhetetlen sok-sok mindent magába foglal, szerény emberi létünkkel nem tudjuk értékelni. Sőt, nem csak értékelni, de felmérni sem. Pedig annyi, de annyi mindennek örülhetnék minden egyes percben, és nemhogy nem tudunk örülni még észre sem vesszük. Semmit nem veszünk észre, pedig szép ez az élet, csak néha nagyon szörnyen mutatkozik meg.
