2011. március 31., csütörtök

A jéghegy csúcsán nincs szédülés

Szösszenetek pisszenése hosszú éjszakákon át,
Izgalmasan s varázslattal járják át a lényem minden kis zugát.
Ragyogással takarózás, hold és fény és csillagok,
Szembogarak sötét képe a semmiben felragyog.

Napsütéses ébredések, kockacukros kávés reggel,
Üvegpohár, törékenység, repüléssel s végtelennel.
Kristálytiszta ragyogás, esőcseppes fénytörés;
Tudod, a jéghegy csúcsán soha nincs szédülés;
Hisz, vonz a mély és vonz a kékség,
Mert egyetlen egy cseppként lenni, az is igazi érték.