Színek az éjben, szembogarak a képben,
Rózsaszín felhő helyett csíkos-zokni az égben.
A fülemben lehelet, még a hideg is kiráz,
Alvós macit húz magához a Hipnotizőr Király.
Levélként, ágként s majd faként létezni,
Imádok Veled igen igen messze repülni.
De hurrikán érzése söpör most bennem,
Míg mosolyogva búcsúzom, hagyva hogy menj, elmenj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése