Csend

Csend van. Rémisztő, emberfeletti csend. Kint is. Fénylő, ragyogó napsütés, megsüketít, kék ég, elvakít, sehol egy felhő, sehol egy madár, tiszta és üres ősziesen nyári égbolt. A szél nem fúj, nincs susogás, nincsen semmi nesz, sem falevelek, sem fűszálak, sőt még emberek zaját sem hallani. Félelmetes, hátborzongatóan elvarázsol, valahogy jó, de mégis fura, túl csendes. Bent is. Nem fő étel, nem rotyog kávé, nem pezseg víz, nem zúg semmi. Még a telefon sem, egy árva nyekkenést, pisszenést, csipogást vagy rezgést sem képes kiadni. A világ elnémult. Csak valami energiák áramlanak, be vagy ki belőlem, vagy ezt hívják a csend hangjának? Kiabál és kapálózik, meg akar szólalni, de nem tud. Sok mázsás takaróként dobták a világra a szótlanságot, hangtalanságot, nesztelenséget; kontrollálhatatlan némaság a gondolatok ordító világában... Hallgasd!