Csak úgy találkozol valakivel. Véletlenül. Okod nincs különösebb rá, legfeljebb az, hogy valamilyen hivatalos ügyben jártál arrafele és ő segített ki, ennyi. De mégis, mennyire elvarázsolt, rendes volt, jóképű, segítőkész és vicces. Alis 2 percet lehettetek egy légkörben, de azon nyomban megtetszett. Viszont tudod hogy csak annyi, mivel pontosan ez volt az ő szerepe az életedben, hogy jöjjön és menjen, hogy a találkozásotok után egy pár percig még rá gondolj és annyi.
Elfelejted. Maximum néhány hónap vagy év múlva, ha újra összefuttok, jut észedbe, hogy valamikor valami mennyire megfogott benne. Nem tűnődsz azon, hogy ki lehet, hogy vajon hol lakik, netán hogy hol futhatnál újra össze vele. Nem, egyszerűen elfogadod, hogy ő csak ennyit és így volt része az életednek. Minden embernek és eseménynek valamilyen szerepe van az életünkben. Neki ennyi volt. Lásd, örülj neki, elbűvöljön, feldobja a napodat és azzal menjen is tovább. És ez így pontosan elég és pont jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése