Káosz mindenhol

Gondolatok a fejedben, tárgyak a kezedben, káosz mindenhol. Nem tudod mit tegyél vagy hogy mire gondolj, csak azt, hogy őrület az egész. Tekinteted az órarendről, a fényképeken keresztül a zserbószeletre esik és nem érted. Woo-doo baba átszúrt szíve vérzik, miközben fekete gyöngy szemeivel merőn bámul rád. Mosolygó arcok, jó emlékek hada űz most csatát a képzeletedben, hogy a legjobb barátnő, a nagy Ő vagy a régi ismerős üres emléke legyen felidézve gondolataidban. Viszont az is lehet, hogy a plakátról ordító klarinét tulajdonosának bókjai vagy a dobos kedves szavai ütik fel a fejedet. De ígyis megtörténhet, hogy a naptár elvont képein lévő érthetetlen valami kelt benned valami érzelmeket miközben folyamatosan lapozod a könyvet, csakhogy ne lásd folyton kiszámolásra váró óriásmátrixok determinánsait. De a vektorok mellett ugyanúgy hidegen hagy a kedvenc versed címe, nemhogy a haláltól beszélő öngyilkos költő hátrahagyott verse, a képedbe csapó oroszlán képű szerelem érthetetlen nyelvezetű elemzéséről nem is beszélve. Megfordulsz. Egész regiment rózsa, liliom és még ki tudja milyen színes virágegyveleg illata csap meg miközben szemed a székelyek büszkeséggel viselt népviseletéről a batyudra téved. De ott sem tudsz megállni, a csillogó és talán vadítóan elegáns kisestélyi ruhadarab által hordozott emlékek sem állítják meg a fantáziád, holott néhány napja még millió emlék tört át mindenen és lepte el az agyad minden részét felidézve az azon az éjjel történteket, melyeket úgyis az azelőtti este vad és szexuális élményei gyűrtek maguk mögé. Újra őrá gondolsz és mérhetetlen egymás iránti vonzódásotok illetve csókjaitok sokasága lebegett a fejedben. Viszont rájössz közben, hogy a süti túl megolvadt már a melegben és a bodzaleved is elfogyott, a tollad tintájáról nem is beszélve, miközben kezed már a meghallgatásra váró dalok listáját keresi. Számítógéped üres képernyőjét bámulva gondolkodsz, hogy bekapcsolnád vagy sem, mivel azt sem tudod akarod-e vagy sem. Semmit nem tudsz, bolondok háza van a fejedben, piros pöttyös labdákért veszekedő őrültekkel. Csokis fagyi íze és nárcisznak illata kerülget miközben fenekedet már nyomja a szék, viszont tested már az esti úszás lebegő és megkönnyebbült érzését kívánja megtapasztalni. Szeretnél leállni, de nem tudod abbahagyni, a naptár megjelölt napjait sunyizod és számolod, mikor lesz már vége… soha.