Élet. Energia. Fények. Hangok. Érzések. Minden minden pezseg. Éjszakai pörgés, csak becsukod a szemed és élvezed a zenét. Minden percet kihasználsz. A dallam megfog és a dalszöveg minden egyes szava elvarázsol, annyira igaz. Tombolhatsz végre, nem törődve azzal, hogy ki az, aki ott van vagy ki az, aki nincs. Vannak emberek, de mégsem. Ez benned játszódik le. Elengeded magad és igazán megéled a percet. Kívülről nem értik, nem látják át, hogy mi folyik benned. A so what érzéssel kezdve az érintésig a gumicukron keresztül a this is the enddel befejezve mindent újraélhetsz vagyis… újra élhetsz. Érzed, hogy élsz, hogy villognak a fények, hogy ordít a zene, lökdösnek az emberek, száll a hajad, ver a szíved, szorít valami ott legbelül. Részben jó, részben nem. Akkor jó volt és most az kellene újra… pedig most nem az, nagyon nem, viszont újrajátszhatod. Sőt, akár még arra is rájöhetsz, hogy jó ez így. Minden jó így, akár kellemesen, akár kellemetlenül, akár boldogan, akár nem, így szereted ezt az egész mindenséget. Kezdesz fellélegezni és beletörődni abba, amibe talán már rég bele kellett volna, kezd boldoggá tenni az élet így, ahogy van. Szereted minden egyes légvételed energiával feltölteni, szereted látni a körülötted levőket, szereted érezni az embereket, szereted a sok idegen ismerős közelségét érezni, szereted, hogy mégis oly távol vannak tőled, szereted látatni az igazi éned azzal, aki megérdemli és akit érdekel, szeretsz szeretni és szereted a külsőd rejtekéből nézni mindazt ami körülötted, illetve veled történik. Nincs forgatókönyv s nincs súgó, élesben forgatod önmagad filmjét.
Másnap felkelsz és végigsétálsz az utcán, a hajadba fúj a szél, ragyogó napsugarak próbálnak elvakítani, érzed az új, a friss és az öröm illatát. Újjászülettél. Te magad vagy…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése