És egyszer csak meglátod...

Csak méssz az utcán, ülsz a teremben, utazol vagy éppen tombolsz és egyszer csak meglátod… Nem tudod ki az, nem tudod honnan jött, nem tudod hova megy, mit csinál vagy mi köze van ehhez az átláthatatlan egészhez, de tudod hogy megjelent veled egy légkörben és ez valamit kiváltott belőled. Legyen az szívdobbanás, undor, idegesség, kíváncsiság vagy hihetetlen melegség… ott a lelked mélyén, érzed, hogy jól esett. Mintha a levegő részecskéi vibrálni kezdenének, vakító reflektorfények világítanak rá míg te a sötétben kuksolva, arcod pírjában elbújva fedezed fel a jelenléte okozta kavarodást . Ami benned történik érthetetlen illetve felfoghatatlan, és mégis tartalmaz valami furcsán kellemes melegséget, mely egy konkrét és határozott elhatározást vált ki belőled: „akarom”.